Ezt a problémakört ismerte fel Kocsis Csaba, az online ipari árverésekkel foglalkozó Intergavel Kft. vezetője évekkel ezelőtt. A kezdetekről és az utóbbi évek robbanásszerű növekedéséről maga az alapító beszélt.
Honnan jött az ötlet?
Mint minden, ez is nyugatról érkezett hozzánk, konkrétan úgy, hogy jó sorsom összehozott egy emberrel, aki meghívott egy élő aukcióra – akkoriban ezek voltak többségben. Első partnereink a pénzintézetek voltak, még 2005-ben. A válság aztán hamar leültette a keresletet és – beruházási kedv híján – a kínálatot is, az élet 2010-ben indult újra. Mostanra annyira lendületbe jött a cég, annyira nagy lett a kínálat és a kereslet, hogy Szlovákiában, Lengyelországban és Csehországban is szervezünk aukciókat.
Miért jobb így eladni, mint egy gépkereskedővel?
A gépkereskedő akkor jár jól, ha olcsón vesz és drágán ad el. Vagyis abban érdekelt, hogy az eladó keveset kapjon, ő pedig sokat. Ezzel szemben mi fix, 15% jutalékért dolgozunk, így mindenki abban érdekelt, hogy a tételek minél magasabb áron keljenek el.
Akkor így csak a vevők járnak pórul?
Tévedés. A vevők pontosan tudják, mennyit ér számukra az adott eszköz, berendezés, és csak addig licitálnak rá, ameddig érdemesnek találják. Ha annyiért nem tudják megvenni, akkor elengedik a tételt, vagy beszerzik máshonnan. Ezzel együtt a kereslet és a kínálat szinte mindig megtalálja egymást, amiben fontos szerepe van a megfelelő árszabásnak is. Ráadásul egy multicégnél (a készletek nagy része tőlük érkezik) a vezetők érdekeltek a személytelen, ellenőrizhető folyamatokban, ahol a tisztességük és a kompetenciájuk később sem kérdőjeleződhet meg. Az eladó részéről kockázatmentes a folyamat, hiszen ha a megadott határidőig nem értékesítjük az eszközöket, akkor az eladó oldalán nem jelentkezik semmilyen költség.
Ki határozza meg, hogy mi mennyit ér, mennyi legyen a kikiáltási ár?
Az árat az eladóval közösen szakembereink határozzák meg. Érzékeny folyamat, mert az eladó tudja, mennyit ér neki az adott eszköz, míg munkatársaink napi szinten ismerik az árakat, a keresletet, és jó eséllyel van már tapasztalatuk hasonló, vagy azonos gépek árverésével.
Mit könnyű és mit nehéz eladni?
A logisztikai berendezések, például a raktári állványrendszerek, targoncák slágerterméknek tekinthetők, nyilván mert számos környezetben továbbhasznosíthatók. Népszerűek a fémmegmunkáló szerszámgépek, de könnyen találnak vevőt az irodabútorok, vagy akár a sütőipari gépek is. Sok függ attól, hogy elérjük-e a potenciális vevőkört.
Egy-egy nagyon speciális célgép, vagy különösen nagy értékű eszköz a vevőket is megfontolásra készteti, de idővel ezek is gazdára találnak.
Mik a tervek a következő éveket tekintve?
Szeretnénk lefedni a teljes autóipari szektort és a fémmegmunkálást, de a határokon átívelő terjeszkedést is folytatnunk kell – ebben a tekintetben Csehország és Szlovákia könnyebb falat, a lengyel piac azonban keményebb dió. Nyugat-Európában kialakult a piac, tőkeerős szereplőkkel, ott nincs értelme próbálkoznunk. Vevőket sem feltétlenül érdemes Nyugaton keresnünk, mert a gépek iránt főleg azok érdeklődnek, akik hasonló gazdasági környezetben működnek, mint az eladó.