Magyarországon 2013-ban a teljes munkaidőben dolgozó nők átlagosan 40,2 órát, a férfiak 41,1 órát dolgoztak. Ez a nők esetében 0,2 órával hosszabb, a férfiaknál viszont 1,4 órával rövidebb, mint az EU-28 átlaga – írja a Világgazdaság.
Összességében a legkevesebbet, 39,5 órát a dán férfiak dolgozták 2013-ban, a legtöbbet, 45,6 órát pedig a görögök. A nőknél 41,8 óra volt a csúcs Ausztriában és Görögországban, míg a legkevesebb, 37,5 órát Írországban serénykedtek az asszonyok.
A túlórázók aránya Magyarországon az utóbbi évtizedben folyamatosan csökkent; Magyarország 5,4 százalékos arányával az EU alsó harmadban helyezkedett el. Elgondolkodtató viszont, hogy a túlórák 27 százalékáért nem fizettek a munkáltatók.
Az új vásárlási szokások miatt a kereskedelemben alapvető elvárás lett a hétvégi munkavégzés. 2013-ban az alkalmazásban álló férfiak 69,3, a nők 74,5 százaléka dolgozott normál, egyműszakos rendben, a többiek azonban különböző atipikus munkarend szerint.
Ez a nőknél főként (14,3 százalékban) két műszakot jelentett, a férfiaknál viszont a rendhagyó, illetve változó műszakrendeknek is jelentős súlya van. Három-, illetve négyműszakos műszakrendben az alkalmazásban állók 6 százaléka (mintegy 220 ezer ember) dolgozott, ez egyeztethető össze legnehezebben a normál bioritmussal. Tavaly az alkalmazásban állók 10,3 százaléka rendszeresen, 29,4 százaléka alkalmanként szombaton is dolgozott, vasárnaponként pedig 7,5, illetve 18,1 százalékos volt ez az arány.
Egy közelmúltban publikált nemzetközi vizsgálat szerint az európaiak többsége úgy látja, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyt leginkább a kedvezőtlen munkahelyi környezet, illetve a rossz kollegiális viszony képes felborítani. A magyarországi válaszadók ezzel szemben a legnagyobb veszélyt a túlórázásban és az esti, hétvégi munkavégzésben látták.
