Ahogy az a cikkben szereplő képen is jól kivehető, az érzékelt és a hivatalos infláció trendjében együtt mozog. Azonban az elmúlt néhány év mérései azt mutatják, hogy a hivatalos fogyasztói árindex emelkedésével egyidejűleg tágul az érzékelt és a hivatalos adat közti rés. 2020-ban, amikor az inflációra vonatkozó maastrichti konvergenciakritérium teljesült, havi átlagban 12,3 százalékponttal volt magasabb a lakosság által érzékelt infláció a hivatalosnál. 2021-ben e különbség átlagosan 14,4, 2022-ben 17,1, 2023 első kilenc hónapjában pedig 19,5 százalékpontra emelkedett.
Az érzékelt inflációnak tovagyűrűző hatása van a gazdaság egészére. Ha az emberek a hivatalosnál (mely önmagában sem épp alacsony) jóval magasabb áremelkedést érzékelnek, akkor arra reagálni próbálnak. Nagyobb fizetést/nyugdíjat/szociális juttatást akarnak, hogy a vásárlóerejük ne csökkenjen, illetve nagyobb hozamot várnak el a befektetéseikért.
Az előbbi esetben az inflációkövető, azt kissé meghaladó nettókereset-emelkedést (14% 2023 első nyolc hónapjában) is kevésnek érzik, mivel a reálkeresetük még ezzel együtt is csökkent. Az előbbi pedig kihatással lehet a bankbetéti- és az állampapírpiacra is (az adott hozamok mellett csökken/stagnál a befektetési volumen).
Ráadásul, ha a mért árindex és a valós árindex erősen eltér egymástól, akkor minden reálmutató sokkal jobbnak látszik (reálnyugdíj, reálfogyasztás, reálkereset, végső soron a reál GDP is), mint amilyen a valóságban.
A GKI az Európai Bizottság számára végzett reprezentatív felmérésében havi rendszerességgel felméri a lakosság körében a következő 12 hónapra várt fogyasztói áremelkedést is. 2023 szeptemberében 25,3%-ot várt a lakosság a következő egy évre, mely alacsonyabb, mint az előző 12 hónapra érzékelt pénzromlási ütem.
Forrás: Tőzsdefórum
Illusztráció: KSH,GKI